Az erdei úton nem volt semmi forgalom. Helyenként a fák már elég jól benőtték.
Az ősszel lehullott lomb, és vízátfolyások tették kellemessé a csúszkálást.
Szinte sötét volt azokon a helyeken, ahol a fák összeértek felettünk. Sehol
egy lélek. Az egész úton csak egy, a hegyoldalban lassan felfelé araszoló
marhacsordával találkoztunk. Semmi mozgás csak eső.
Eszembe jutottak az előző
este hallott medve, hiúz, és farkas történetek. Ráadásul Laci bácsi, akihez
igyekszünk, erdész volt, míg nem találkozott egy medvével. Az állat lehántotta
Laci bácsi fejbőrét vállát, hátát, mire belesett egy szakadékba, ahol a medve
már nem követte. Szerencsére volt térerő, és még egy kis ereje is telefonálni.
Megtalálták, megmentették, megúszta. Hasonló gondolatok, és a kezem ügyébe eső,
a csomagok tetején rögzített gyalásó járt az eszemben.
Én mentem elöl. Az esőben
hunyorogva alig láttam a félhomályban, amikor egy kanyar mögött két medvebocsforma
alak jött szembe. Megláttak, és felénk kezdtek rohanni. Ahol bocsok vannak, ott a
felbőszült anyamedve is várható. Megfordulni már nem tudtam a felmálházott TDM850-el.
Lassítottam, és mentem
velük szemben. Gondoltam, ha a közelükbe érek, gázt adok, és uzsgyi. Egy pillanat
elteltével kiderült, hogy két nagytestű medveszerű hegyi juhászkutyáról van szó.
Biztosan az előzőleg látott marhacsordához tartoztak. Látták, hogy itt jön két
vadmarha, és tudták, a csordában a helyünk. Kötelességtudóan nekiálltak terelgetni,
de amikor nem fogadtunk szót, ugatós, majd vicsorgós hajsza lett belőle. Előbb
engem, majd az utánam érkező Andrist próbálták kóstolgatni...
bővebben>>>
Kattints a képre............
^^ Vissza a tartalomjegyzékhez
......................